„…Úgy érzem, mintha kiesnék ebből a világból.” A lélektani krízis átmeneti tapasztalatának narratív sajátosságai = „…I Feel as if I fell out of this World.” Narrative Characteristics of the Transitional Experiences of Psychological Crisis

Háttér: A lélektani krízis során a személyes identitást szervező központi jelentések alkalmassága, stabilitása megkérdőjeleződik. A korábbi szerveződések felbomlása új koherencia kialakulásával jár. Az újjászerveződés folyamatainak pontosabb megértéséhez olyan elméletek lehetnek segítségünkre, mint az identitás strukturális analízise (Weinreich, 2003), a batesoni (1972) másodfokú változás gondolatköre, vagy a „második esély”, a „második születés” konstrukciói alapjául szolgáló átmeneti rítusok elmélete. A krízisállapothoz kapcsolódó autobiografi kus szövegek értelmezésének főbb kérdéseit elsősorban a diszkurzív pszichológia (Harré, 1998; 2004, Kézdi, 2003) és Hanninen (2004) narratív cirkulációs modelljének elméleti keretei között tárgyaljuk. Célok: A lélektani krízis állapotában keletkező, a mélyreható változásokat megmutató, egyben érvényre juttató önreflektív szövegek, élettörténeti epizódok vizsgálata, különös tekintettel az átmenet sürgős beavatkozási pontot jelentő liminális fázisára. Módszer: Cry for help beszélgetés kvalitatív tartalomelemzése. Eredmények: Az eredmények rávilágítanak a narratív identitás felbomlásának és újjászerveződésének folyamataira, a megélt (élményszintű), a belső és az elbeszélt, a személyességen túl a kulturális konvenciókat is megjelenítő narratíva kapcsolódási pontjaira, és e folyamatok nyelvi leképeződésére. Konklúzió: Krízisben az élettörténeti forgatókönyv, az események elrendezése, a kulcsfontosságú jelentések gyökeres változáson mennek keresztül. A személy tudatában van létezése folytonosságának, önmagával való azonosságának, mégis gyakran újjászületésként, második esélyként tekint a sorsfordító krízisek nyomán megélt ugrásszerű változásra. A változás középső, liminális szakasza egyes sajátosságainak ismerete – így a paradoxonok és az ambivalencia, az elveszni látszó kontroll nyelvi jegyei, a sajátos időviszonyok leképezése, a forgatókönyveket szervező és magukba sűrítő konceptuális metaforák, mint pl. a zuhanás-kapaszkodás – a segítő beavatkozások során fontos tájékozódási pontokként szolgálnak a gyakorló szakember számára